Ha megkérdeznénk az embereket, hogy milyen az alma színe, szinte biztosra vehetjük, hogy többségük a pirosat mondaná. Ilyen színű alma okozta Hófehérke fulladását a róla szóló mesefilmben, a könyvekben újságokban, plakátokon is legtöbbször ezt a feltűnő színváltozatot láthatjuk nap mint nap. Ezért lehet meglepő hír, hogy a klímaváltozás ilyen alapvető dolgokban is hatással lehet mindennapjainkra. A sztori 2.része Veronique Greenwood a BBC honlapján található cikke alapján. Előző rész itt.
Még ha az éghajlat változása veszélyt is jelent a piros almára, a szándék megléte esetén ha csak drága tenyésztési programok megvalósításával is, de ellensúlyozható a probléma. A genetika megértése előtt a gyümölcs színkavalkádja nagy hatással volt az emberekre. John Bunker, a Maine állambeli Palermoban lakó almagyűjtő számos elfeledett fajtát mentett meg a kipusztulás elől. Ezek között olyanok találhatóak, amelyeket száz vagy több évvel az ízre fókuszáló és aszerint kiváló Black Oxford előtt használtak. Ezt a fajtát mély vörös színe összekeverhetővé teszi a szilvával egészen addig míg meg nem pillantjuk fehéren ragyogó húsát. „Az almák színei fenomenálisak és úgy gondolom- ahogy nekem is volt-, a legtöbb ember számára ez az igazi vonzerő”- mondja.
A kis faj és fajtagazdagságú termelők és az ezekre épülő ágazatok korát éljük, pedig az egységesség értékkorlátozó tényező! John Bunker
Régen a szín valószínűleg nem írta felül a többi tulajdonságot a fajta kiválasztásánál, a termelők ehelyett általában az ízre és felhasználhatóságra fókuszáltak. Egyesek almabor készítéséhez, mások pitéhez, szószhoz vagy nyersen fogyasztáshoz rendelkeznek a legjobb tulajdonságokkal. Korábban nemigazán számított a gyümölcs kinézete, vagy egységes formája, mert saját felhasználásra, esetleg a helyi piacra termeltek, ahol hasonlóak voltak az igények.
Bunker szerint kb. száz évvel ezelőtt minden megváltozott. „A kis faj és fajtagazdagságú termelők és az ezekre épülő ágazatok korát éljük, pedig az egységesség értékkorlátozó tényező!”- mondja. „Azonban, ha a termést akár több ezer mérföldre, globális szempontok alapján veszik meg a termelőtől, akkor a szín egyfajta márkanévvé is válik. Ezt az elvárás.”- folytatja. Ebben a helyzetben az egységesség már értéknövelő tényező.
A megváltozott körülmények másban is változásokat hoznak, gyümölcsöt még éretlen állapotban kezdik el szedni így rothadás nélkül szállítható anélkül, hogy megrothadna.
Volt azonban egy nem várt probléma. „A szín jelzi az érettséget”-mutat rá Bunker. A korán leszedett gyümölcs nem rendelkezik a megfelelő színnel. Ezt orvosolta az olyan fajta megjelenése, ami egy mutáció révén intenzív vörös színt kölcsönöz a termésnek már az érett állapot előtt is. Ez lett a Red Delicious, ami 1921-ben lett elérhető a gyümölcstermesztők számára. Más almák is gyorsan közkedvelté váltak az üzlet szempontjából színük miatt főleg, ha ez már a tényleges érettség előtt bekövetkezett.
A termelt fajták száma csökkent, és fokozatosan romlani kezdett az ízélmény, hiszen a megjelenés előtérbe kerülése nem ösztönözte a jó ízre való törekvést. David Bedford, a Minnesotai Egyetem almanemesítője azt állítja, hogy korábban azért nem szerette az almát mert a Red Delicious-ön nőtt fel és egy másik fajta szükségszerű kipróbálása ébresztette rá: az alma másmilyen is lehet, nemcsak olyan, mint a Naugahyde héja és textúrája vagy az Elmer ragacsossága. Ő és kollégái állnak a viharos sikereket elérő Honesycrisp mögött, melyet néhány évvel ezelőtt jelentettek meg és lédús ropogósságáról vált ismertté. A fajta eredeti színe sárga-vörös csíkos volt.
Azoknál a fajtáknál is folytatódik a piros szín iránti csillapíthatatlan vágy, melyeknél elkerülhetőek a Red Delicious átkai. Megjelentek a Honeycrisp egyre vörösebb variációi. „Ez történik minden fajtánál a piacon”- mondja Bedford. „ Egyszerűen ez a természetes vágyunk a kinézetre… mióta az emberek választanak, egyre vörösebbé és vörösebbé teszik.”
„A piros almák nem feltétlen jobbak sárga társaiknál- valójában akár rosszabbak is”- magyarázza,- ”de a piros szín eladja őket az a probléma.” Annak érdekében, hogy változtassanak ezen, és a jövőben kijavítsák ezt a trendet, a Minnesotai Egyetem más almafajtákat is megjelentetett szabályozott körülmények között, ami nem engedi a termelőknek, hogy a pirosabb gyümölcsöt válasszák.
Piros, zöld, édes, savanyú, ropogós, kásás. Döntsön mindenki a saját igénye szerint. (Susanne Jutzeler, suju-foto képe a Pixabay -en. )
Amikor az ember látja a vad gyümölcs lehetséges sokszínűségét és ráeszmél a veszélyre, hogy a piros szín hajkurászása megfosztja az igazi íztől, reménykedik, hogy a jelennél szebb jövő vár az almát fogyasztókra. Vajon a kedvelt gyümölcs valódi, igazán sokszínű természete diadalmaskodik a „vörös-hajsza” felett? A történelem szerint a küzdelem egyoldalú, de azért álmodozhatunk.
A bejegyzés Veronique Greenwood a BBC honlapján található 2019 novemberi írásának fordítása, eredeti: https://www.bbc.com/future/article/20191119-how-climate-change-could-kill-the-red-apple
