A kutatók úgy becsülik, haszonállataink felelősek a világ üvegház hatású gáz kibocsájtásának 14%-ért.
Míg az ipar és a közlekedés üvegház hatású gáz kibocsájtása a fosszilis üzemanyagok elégetésével keletkező CO2-ből származik, addig a mezőgazdaság, azon belül pedig az állattartás ezt a kibocsájtást biogén metán és dinitrogén-oxid (N2O) formában teszi meg. A kérődzők által termelt metán azonban nem ugyan olyan üveghatáshatású gáz, mint ami a szénből és kőolajból keletkezik.
Ralf Vetterle képe a Pixabay -en.
Amikor szenet égetünk el, a keletkezett CO2 a légkörbe kerül. Itt több száz évig képes fennmaradni mielőtt megkötődne, addig is a légkör CO2 készletét gazdagítja. A metán egészen máshogy viselkedik. Amikor egy állat metánt „böfög” fel nem biztos, hogy a légkör metán készletéhez fog hozzáadódni. A metán nem fog hosszú ideig a légkörben tartózkodni. Egy évtizeden belül vissza fog alakulni CO2-vé, amit pedig a növények fognak felhasználni fotoszintézisük során. A növényeket az állatok lelegelik és a folyamat kezdődik elölről.
Free-Photos képe a Pixabay -en.
Az a CO2, amit az ipar és a közlekedés juttat a légkörbe 100%-ban új CO2-ként jelenik meg a rendszerben. Ez korábban évmilliókig a földfelszín alatt pihent.
A könnyebb megértéshez, nézzünk meg a folyamatot egy egyszerű példán keresztül.
A példánkban van egy fürdőkád, amely a légkör CO2 készletét jelképezi, a benne lévő víz pedig a légköri CO2. A csapból beáramló víz az emberiség CO2 kibocsájtását jelenti, a lefolyón eltűnő víz pedig azt a mennyiséget, amit a bolygó képes a rendszerből eltávolítani. Ennek a bizonyos lefolyónak van egy természet által limitált kapacitása.
Az ipari forradalmak előtt a feltöltődés és a lefolyás egyenlő volt, így a vízszint stabil maradhatott. Az ipari forradalom felborította ezt az egyensúlyt. Jobban megnyitotta a csapot, ez által a vízszint elkezdett emelkedni.
Így jutottunk a jelenbe, a Földünk felmelegedéséhez.
Ahhoz, hogy stabilizálhassuk a CO2 szintet el kell zárnunk a csapot, amit úgy tudunk kivitelezni, hogy megújuló energiákat helyezünk előtérbe, valamint csökkentjük az energia felhasználásunkat.
Ahogy már korábban említettük, a kérődzők által termelt metáné egy teljesen más történet mint a szén-dioxidé. A metán ugyanis nagyon gyorsan vissza tud alakulni CO2-vé, így be tud kerülni a növények CO2 körforgásába.
Az előbbi példával élve, - ha a CO2-t metánnal helyettesítjük - a beáramlást és a lefolyást egyenlőnek tekinthetjük. Ami befolyik az egyenesen ki is megy. Ez mind addig így folytatódik amíg nem növeljük a kérődző haszonállatok számát a jövőben.
Nézzünk meg az európai juh és kecske állomány által kibocsájtott CH4 evolúcióját, egészen 1990-es évektől. Az adatok évi átlagos 3%-os csökkenést mutatnak az emisszió terén. Egy új tanulmány a melyet az Oxfordi Egyetem kutatói adtak ki, egyértelművé teszi, hogy a kibocsájtások általi felmelegedés nem a juh és kecske állomány segítette elő. Úgy stabilizálhatjuk a juhok és kecskék által okozott felmelegítő hatást, ha innentől egyenletes metán kibocsájtást teszünk lehetővé. Például, ha évenként 1%-ot csökkenne az említett állatok metán kibocsájtása 2050-ig, az egy még gyorsabb utat jelentene a „lehűléshez”. Ha emellé hozzátesszük azt a CO2-t, ami a fosszilis üzemanyagok elégetéséből származik, akkor még mindig nagy melegítő hatásról beszélhetünk. De ez már nem csak a szénről szól.
A 3. legfontosabb szereplő a felmelegedés történetében a dinitrogén oxid. Az élettartama több mint 100 év, és 1 tonna N2O kb. 256 tonna CO2-vel egyen értékű.
Az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület) utolsó jelentése - ami a klíma változás termőterületeken kifejtett hatásáról szólt - azt írja, hogy: „A legelőkön kint lévő állatállomány felelős a mezőgazdaság N2O kibocsájtásának feléért.”. Azonban ezt a legeltetésből származó N2O mennyiségét alighanem túlbecsülték, ugyanis még egy 2006-os leltári jegyzékből származó standardizált emissziós értékeket használtak a számítások során. A legújabb IPCC javításban, amit a fentebb említett leltári jegyzékre adtak ki, már csak a korábban kiszámolt N2O mennyiség fele szerepel.
Egy záró gondolat.
Manapság nagyon sok ember támogatja, hogy csökkentsük le a kérődzők mezőgazdasági hasznosítását, mondván, ezzel meg tudjuk fékezni a globális felmelegedést. A fűfélékkel takarmányozott kérődzők jelenleg változatos fajösszetételű gyepeken élnek, és nagy metán kibocsájtással jár életük, azonban minél több rost van az étrendjükben, annál több metánt fognak termelni, még akkor is, ha tartásuk nem jár nagy fosszilis üzemanyag felhasználással.
A fűfélékkel takarmányozott haszonállatok most azt a helyet foglalják el, amit a múltban a növényevő vadállatok birtokoltak, ezek az állatok pedig ugyanúgy legelnek és ugyanúgy bontják a cellulózt, mint háziasított társaik. Ha most eltüntetnénk a kérődző haszonállatainkat a helyüket vadon élő fajok vennék át úgy, mint ahogyan az a múltban is volt.
David Mark képe a Pixabay -en.
Időközben még több növényt kellene termesztenünk, hogy a kompenzálni tudjuk a legeltetés hiányát a takarmányozásban. Az istállózó állatok kevesebb metánt termelnek, de tartástechnológiájuk miatt megkétszereződne a fosszilis üzemanyag felhasználás és ezzel egy időben az N2O kibocsájtás is nőne, a növekvő műtrágya használat miatt.
Photo by Charles G on Unsplash
Ez a terv a földterületek átalakításával történne meg, ami pedig a biodiverzitás csökkenésével járna. A metán csökkentése és az ezzel növekvő fosszilis üzemanyag felhasználás rövid időn belül csak kis hatással járna, de a jövő generációira nézve már nagyobb veszélyeket is tartogathat magában.
Az emberiségnek éppen ezért arra kell koncentrálni, hogy a fosszilis üzemanyag felhasználást csökkentse és olyan élelmiszereket állítson elő, amik kismértékű üzemanyag felhasználással járnak.
Forrás:https://vimeo.com/377291008fbclid=IwAR3r7RyF9fsVaNjE8jvUKWOTURwkEfxwIvw9VzhvlEPLxDqJqLzAM0tQJsk
