Jelentősége hazánkban:
Az árpa vetésterülete Magyarországon lassan csökkenő tendenciájú. Ennek oka, hogy a vetésterület a takarmányozási felhasználás miatt szorosan összefügg hazai állatállomány változásainak tendenciáival. A rendszerváltás óta tartó állatállomány csökkenés az árpa vetésterületeinek jelentős csökkenését eredményezte.
Emellett a nemzetközi trendek itthoni követése sem kedvezett neki. A búza és kukorica, valamint a rohamosan növekvő napraforgó és repce vetésterület növekedése sok esetben az árpa kárára történt. Az árpát a köztermesztésben a rossz adottságú extenzív területek növényének tartják, ami nem annyira a növényben rejlő potenciálnak, mint az agronómiai döntéseknek köszönhető. Sok esetben nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket, hiszen a jobb adottságú területekre a nagyobb jövedelmezőséggel kecsegtető növények kerülnek helyette. Emiatt a termésátlagok is limitált eredményekkel bírnak, bár növekedésük majdnem kompenzálja a területi csökkenést.
A megmaradt területeken elsősorban takarmány, másodsorban söripari célra termesztik az árpát. A vetésterület további nagy arányú csökkenésére nem kell számítani, a jövőben stagnálás, sőt esetleg enyhe növekedés várható. Ennek oka lehet, hogy a gyengébb adottságú területeken extenzíven termelve a búzával felveszi a versenyt jövedelmezőségben, a talajra és az előveteményre kevésbé igényes. Termesztésével egészségesebb vetésszerkezet tartható fennt. Az állat és növénytermesztéssel egyaránt foglalkozó vállalkozásoknál is stabil hellyel rendelkezik. A csak növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságokban is hasznos lehet. Igénytelenségét a talajra és előveteményre már említettem, ezzel a rosszabb területek hasznosítására nyújt megoldást, de ennél jóval több előnye lehet. Extra bevételi lehetőségeket rejt magában a söripari célra történő termeléssel, illetve korán lekerülő növényként lehetőséget ad a kettős termesztésre is.
Korán betakaríthatóságával elérhető a nyár eleji munkacsúcs széthúzása, ezáltal a géppark jobb kihasználása. Gazdaságilag is hasznos ezen tulajdonsága, hiszen korai bevétel forrás lehet a gazdálkodó számára. A korai arathatósága, igénytelensége a változó klíma miatt is kedvező.
Eredete:
Az árpa primer géncentrumúnak Közel-Keletet tartják a kutatók. Innen terjedt el a világ szinte minden tájára. Elsőnek Kr.e. 7000-8000 környékéről fedezték fel a nyomait. Széles körben való termeszthetőségének köszönhetően sikeresen terjedt el az Egyenlítőtől egészen az Északi-Sarkkör vonaláig. Alkalmazkodó képességét jól tükrözi, hogy a Himaláján is termesztik egészen 5000 méteres tengerszint feletti magasságig. Európába először az Égei-tenger partvidékének érintésével jutott el. Népszerűvé válását jól mutatja, hogy az Ókorban a legelterjedtebben termesztett gabonaféle volt kontinensünkön. Az eredetileg többsoros növény előbb kétsoros majd hatsoros formában is megjelent a termesztésben.
Rendszertana:
Az árpa az egyszikűek (Monocotyledonopsida) osztályába, a pázsitfűfélék (Poaceae) osztályába, és a Hordeum-nemzettségbe tartozó faj. Az árpafélék közös őse a Hordeum vulgare L. Ettől származik a Vadárpa (Hordeum vulgare subsp. spontaneum) és a Termesztett árpa (Hordeum vulgare subsp. vulgare) is. A Termesztett árpa két változata a kétsoros, illetve a négy és hatsoros változatok. A kétsoros (Hordeum vulgare subsp. vulgare convar. distichon) söripari felhasználású, általában tavaszi, újabban őszi vetésű is. A négy és hatsoros (Hordeum vulgare subsp. vulgare convar. tetrastichum és convar. hexastichon) termesztése takarmány célú, vetése kizárólag ősszel történik. A Vadárpa (Hordeum vulgare subsp. spontaneum) elterjedt, veszélyes egyszikű gyomnövényünk.
Morfológiája:
Családra jellemző. Gyökere sekélynek mondható, bojtos. Szára szalmaszár. A növény magassága a fajta függvényében 80-110 centiméter. A szár szilárdsága és magassága fontos agronómiai tulajdonsággal bír. Általában 6-8 levelet fejleszt. Nyelvecskével és fülecskével rendelkezik (gazdász ábécé). Virágzata kalász virágzat, vagyis füzéres füzér. Morfológiailag kettő, hat és négysoros megjelenésű. A kalászpadkákon 3-3 egyvirágú kalászka helyezkedik el. A külső toklász szálkát visel. Ennek hossza fajtabélyeg, 18-20 centiméter. Létezik csupasz árpa is. Hatsoros változat esetében mindhárom virág fertilis, a 3-3 fertilis kalászka külön sorban helyezkedik el, így kialakítva a „hatsoros” formát. Négysoros esetén mindhárom virág fertilis, de a szélső kalászkák egymás alá csúsznak, így alakul ki a négy oldalú látszat. Nevezik szabálytalan hatsorosnak is. A kétsoros változat esetében csak a középső termékeny, a két szélső virág steril, így alakul ki a „kétsoros” látszat.
Túlnyomóan öntermékeny. Termése szemtermés. Fontos agronómiai tulajdonsága a bokrosodás során létrejövő hajtások száma nagyban hozzájárul a termés mennyiségéhez. Bokrosodásban és termésmennyiségben az őszi fajták jobb tulajdonságúak. A tavaszi vetésűek között a kétsoros fajták felülmúlják a négysoros társaikat. Világszerte a tavaszi vetésű elterjedt, az őszi elsősorban Közép-Európában bír nagy jelentőséggel.
Termesztéstechnológia:
Őszi árpa:
Laza, homokos talajokat kedveli 6-os pH érték körüli savanyúságban. Általában a kisebb termőképességű táblákra vetik, pedig a vastag termőréteget meghálálná. Az ilyen, gyengébb adottságú táblákon van mégis létjogosultsága jelenleg, mert jövedelmezősége itt tud versenyképes lenni a rosszabb terméseredményű kukoricával, őszi búzával. Télállósága rosszabb a búzáénál, viszont jobban bírja a száraz tavaszi körülményeket, az aszály ritkán károsítja rövidebb tenyészidejének köszönhetően. Legjobb előveteményei a borsó és a repce. Jónak mondható a mák, korai burgonyák, közepesnek mondhatóak a siló és korai kukorica, más kalászosok. Gyenge a többéves kalászos, tavaszi árpa és a későn lekerülő kukorica. Másodvetésben silónak való növények (kukorica, cirok) szudánifű, köles pohánka vetésére ad lehetőséget. Tápanyagigénye (1 tonna termésre és a vele járó melléktermékre): nitrogén 27kg, foszfor 10kg, kálium 26kg, kalcium 6kg, magnézium 2kg. Vetésre csávázott vetőmagot használjunk. A vetés idejére az őszi búzánál érzékenyebb! Megfelelő ideje szeptember 20.- október 5. között van. A kívánatos vetésmélysége 3-5 centiméter között változik az adottságok függvényében. A vetőmag mennyiségéta csírázási képesség függvényében határozzuk meg 5-6 millió csíra/hektárral számoljunk. Konkurenciái a T1, T2, T3 egy és kétszikű gyomok. Veszélyeztethetik például a rozsdafélék, és a kalászosok egyéb betegségei. Kártevői például a gabonafutrinka, búzalégy. Betakarítása korai, június 20.- július 15. közé esik várhatóan. Az egész év során figyelni kell a szárszilárdságra, mert megdőlésre hajlamos. A betakarítás során figyelni kell a kalásztörés és a pergési veszteségek minimalizálására. A betakarított mag takarmányozás miatt fontos beltartalmi értékei: nyersrost 6%, nyersfehérje 12-13,5%, lizin 3,7%
Tavaszi árpa:
Középkötött, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Savanyú talajon romlanak a beltartalmi értékei. Talaj iránti igényessége a szigorú beltartalmi követelmények, és a rövid tenyészideje miatt jöttek létre. Éghajlatra szintén érzékenyebb őszi társánál. Hőre érzékeny, jó páratartalmat igényel a kritikus fejlődési stádiumaiban. Tenyészideje 95-130 nap. Talaj és éghajlati igényei miatt jellemző termesztési körzetei alakultak ki hazánkban, egri lakóhelyem miatt a Mátra és Bükk-hegységek közelébe tartozó, Észak-Alföldi régiót emelném ki, Kompolt-Miskolc környékét. Legjobb előveteménye a cukorrépa, ami ritkán tud teljesülni. Jónak tekinthető a silókukorica, burgonya, repce, mák. Közepes a napraforgó és kukorica. Rossz önmaga és őszi társa, illetve a talajt nitrogénnel feldúsító, így rossz beltartalmat okozó hüvelyesek. Tápanyagigénye 1 tonna termésre és a vele járó melléktermékre: nitrogén 20kg (kevesebb!), foszfor 9kg, kálium 21kg, kalcium 8kg, magnézium 2kg. Számomra figyelemre méltó, hogy a rövid tenyészidő ellenére majdnem azonos igényekkel rendelkezik. Vetése korai, „amint rá lehet menni a táblára”. Szakszerűen elkészített vetőágyba jó minőségű (fémzárolt, csávázott) magot vessünk. Vetésideje március 1.-20. között várhatóan. 2-5 centiméter mélyre vessünk adottságok függvényében, 4-6 millió darab csíra/ hektár normára számolva. Versenytársai a T2,T3 gyomok. Speciális betegségei a Levélrozsdák (Puccinia ssp.), Árpa lisztharmata (Blumeria graminis f. sp. hordei) Árpaüszög (Ustilago hordei). Kártevői a Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides), Gabonapoloska (Eurygaster spp., Aelia spp.), Vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.). Betakarítása az őszi búzáé előtt elvégezhető, a betakarítás időpontjának megválasztásakor kiemelten figyelni kell az értékes beltartalom megőrzésére, melynek elérése és megőrzése az egész év során fegyelmezett és tudatos technológiai végrehajtást igényel. Évjárat és technológia függvényében a tételek 70-80%-a felel meg a termeltetői, felvásárlási igényeknek. A minőség kritériumait az MSZ-08 1326-79 szabványban határozták meg. Vizsgálják az osztályozottságot, csírázási energiát, víztartalmat, csírázóképességet, fehérjetartalmat, ezerszemtömeget és a várható maláta extrakt-tartalmat.
Fajtaválasztás szempontjai:
Őszi árpa:
A fajtaválasztásnál kiemelt szereppel bír a télállóság. Az árpa az őszi búzánál érzékenyebb a kifagyásra, különösen a hótakaró nélküli nagy lehűlések fenyegethetik. A hideg tél mellett a meleg tavasz végi, nyár eleji időjárás is megviselheti, ezért fontos, hogy a szélsőséges hőmérséklet ingadozásoknak való ellenálóság. Az egész év folyamán törekedni kell, a fajtaválasztással kezdődően a jó állóképességre, szárszilárdságra, az ilyen tulajdonságokkal rendelkező fajták szintén előnyt élveznek. Árpánál is fontos a jó betegség ellenállóság. A növény egyik fő erénye a korai betakaríthatósága, ezen szintén múlhat a technológiába való beilleszthetőség. A jó alkalmazkodás a termőhely független jó eredmények, jövedelmezőség miatt fontos. A jó fehérjetartalom a takarmányozási felhasználhatóság feltétele.
Tavaszi árpa:
A nagyobb értéket képviselő sör célú árpákból is hektárra vetítve egyre többet szeretnének betakarítani a gazdák, jövedelmezőségük növelésének egyértelmű módja lehet a nagyobb termés elérése. A rövid rendelkezésre álló idő miatt az intenzív, gyors fejlődés és korai érés alapvető fontosságú. A jó bokrosodási erély, szilárd rövid szár a termésmennyiséget és a betakaríthatóságot determinálják. Szintén fontos a jó betegségellenállóság. Kívánatos az alacsony fehérje tartalom, >70% pelyvázottság, <9% pelyva arány, <16% nedvességtartalom, a nagy ezerszem és hektolitertömeg. A szigorú feltételek miatt a fajtát sokszor a termeltető szabja meg.
Fajták áttekintése:
A NÉBIH 2020-as fajtajegyzékét vizsgálva, illetve összevetve a korábbiakkal következtethetünk a termelés tendenciáira, hiszen a gazdálkodók igényei alapján kerülnek engedélyeztetésre vagy épp kopnak ki a fajták. Ezek alapján: őszi hatsoros fajtacsoportban 44db (2019: 42db) fajta található, megállapítható, hogy nincs nagy változás az előző évekhez, stabil fajtaszámmal a legtöbb fajtát tartalmazó csoport. Őszi kétsorosból 20db (2019: 21db) található, stabil kisebb fajtaszámú, a kétsoros szegmensben mégis növekvő jelentőségű csoport. Tavaszi hatsoros nem elérhető. Tavasz kétsorosból 31db (2019: 41db) található. Majd 25%-kal csökkent egy év alatt az engedélyezett fajták száma! Ez a fajtacsoport jelentősen csökkenő szereppel bír. A forrásaimban azt találtam, ennek oka az, hogy az őszi vetés esetén nagyobb termésbiztonság és nagyobb terméshozam érhető el a hosszabb rendelkezésre álló tenyészidő miatt.
A szélsőséges tavaszi időjárások mellet kockázatosabbá válik a tavaszi vetés sikeressége, ami a kisebb de értékesebb mennyiséget termő sörárpa esetén kiemelten fontos a jövedelmezőség tekintetében.
NÉBIH Fajtajelöltek kísérleti eredményei a következő linken megtekinthetőek: https://portal.nebih.gov.hu/-/fajtakiserleti-eredmenyek
Árpanemesítés Magyarországon:
Őszi árpa:
Dr. Szalai György és Dr. Mórász Sándor vezetésével, a heves megyei Kompolton az 1960-as évektől kezdődően. Céljuk a koraiság, télállóság, szárszilárdság fejlesztése a Kárpát-medence talajtani és éghajlati adottságaira legjobban illeszkedő fajták létrehozásával és a termőképesség növelése természetesen. Módszerük keresztezéses nemesítés alapján pedigré kiválogatás volt. Eredményeik az 1970-es évek elejétől nyomon követhetőek. A legjobb télállósággal rendelkező fajtáinkat köszönhetjük nekik például KH Rezko, kisparcellás kísérletekben is kiemelkedően szerepelnek: KH Viktor abszolút rekorder 11,73 tonna/hektár.
(Hans Braxmeier képe a Pixabay -en.)
Tavaszi árpa:
1980-tól jelentős mértékben, szintén Dr. Mórász Sándor vezetésével kezdődően. Módszerük során a külföldi együttműködő nemesítők fajtáit tesztelik és honosítják a hazai körülményeknek leginkább megfelelőeket. Eredményeikkel sikerül a termőképességet és a stressz-rezisztenciát növelni, illetve kiegyensúlyozottabb söripari minőséget elérni.
A Szegedi Gabonakutató Intézet szintén számos hazai nemesítésű fajtával rendelkezik, amelyek jól kiszolgálják a hazai termelői és minőségi elvárásokat egyaránt például GK Torma, GK Judy amely rendre élmezőnyben szerepel az hazai vetőmagelőállítási területeken.
Árpa vetőmagtermesztése:
A vetőmagelőállítás termesztéstechnológiája sok esetben megegyezik az árutermelésével, azonban itt még fontosabb a folyamatos állapotfelmérés és szükség esetén a beavatkozás a nagy értékű termék védelmében. Az árpa öntermékenyülő növény. Kétméteres elválasztó és 100méteres szigetelési távolságot kell tartani a fajták és az árutermelési területek között. Egész év során gyommentesen kell tartani az állomány különös tekintettel a galaj-félékre, vadzabra, apró szulákra. Magágyelőkészítés sikeressége az egész termelés sikerét alapjaiban határozza meg. A szárbaindulás után kerülni kell a nitrogén kijuttatását a szárszilárdság megőrzése és az ellenállóság megőrzése érdekében. Az árutermeléshez képest alacsonyabb csíraszámmal kell vetni. A kalászhányást követően az egyöntetű végeredmény érdekében 1-3 alkalommal szelekciót kell végezni. A szántóföldi ellenőrzés alkalmait és a vizsgálandó paramétereket az MSZ 6353:1998 szabvány határozza meg. Az árpa vetőmag minősítése az MSZ 7145:1999 szabvány alapján történik. Vizsgálásra kerül a csírázóképesség, tisztaság, idegen magok aránya, anyarozs fertőzöttség, és a nedvesség.
Az ábra alapján megállapítható, hogy a vetőmagtermesztés hazai tendenciája követi a hazai árutermelés által vele szemben állított igényeket, vagyis csökkenő területen zajlik. Fontos azonban megjegyezni, hogy felhasznált vetőmagok jelentős része külföldről származik ezért a kapcsolat a hazai áru célú vetésterület és a vetőmag célú szaporító terület nagysága között lazán kapcsolódik.
Források:
- http://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/assets/tiszteletpeldany/MAG/mag2004.1-2.pdf
- https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/922925/CsZ_DUS_20171003.pdf/2fa941cb-4ce8-42c9-91b4-b0852f378b7f
- Csajbók József: Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme (https://bit.ly/32kU0ZL)
- TAMOP 4.2.5 Növénytermesztéstan 1.: Őszi és tavaszi árpa (https://bit.ly/2JKa68S)
- Sárvári Mihály: Egyéb gabonanövények termesztése(https://bit.ly/357Nd7v)
- Izsáki Zoltán, Lázár László: Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme (https://bit.ly/3lbDyS8)
- Ivány Károly, Kismányoky Tamás, Ragasits István: Növénytermesztés 1994 129.-145. oldal
- Csapody Vera: Színes Atlasz Magyarország Kultúrflórájához (https://bit.ly/38llSR6)
- Agronapló: Őszi árpa termesztés kulcskérdései (https://bit.ly/38kmqH5)
- Agronapló: Jó úton járunk? Van helye az árpának a mai köztermesztésben? (https://bit.ly/2Id7TSV)
- Mezőhír: A gabonahibridizáció története (https://bit.ly/2U1yTqX)
- Agronapló: Őszi árpa fajtáink télálló képessége (https://bit.ly/2U4NLVw)
- Agronaplo:Fajtaválasztás kulcskérédsi őszi árpában (https://bit.ly/39jayWm)
- Nébih Fajtajegyzék 2020
- FAOSTAT
- KSH
