Emberiség mindennapi életének alapját képezi az élelmiszerek előállítása, ami ezer szállal kötődik talajainkhoz, ezért Földünk egyik legfontosabb (feltételesen megújuló) természeti erőforrásának tekinthetjük. A talajok közötti különbségekről már i.e. 3000 évvel is írtak az ókori Kínában, de az Eufrátesz vidékét is jó árpatermő talajairól ismerték már i.e. 2400 körül.
( Jannis Knorr fotója a Pexels oldaláról)
A talajművelés földkéreg felső termékeny kérgének különféle eszközökkel való mechanikai alakítása, megmunkálása. A talaj egy háromfázisú polidiszperz rendszer, alkotói szilárd, folyadék és gáz fázisú anyagok. Művelés célja a talaj levegő és vízgazdálkodásának javítása által minnél kedvezőbb fejlődési közeget biztosítani a növények számára. Az egyes évszakok, időjárási helyzetek más-más feladatokat szolgáltatnak a gazdálkodóknak. Télen a nagy mennyiségű csapadék elvezetése a cél, a vegetációs időszakban pedig a nedvesség megőrzése, illetve az optimális levegőzöttség fenntartása. A művelés és használat nagy szakszerűséget igényel a talaj pusztulásának megelőzéséhez vagy a már folyamatban lévő pusztulás megállítása végett.
A helyes művelési rendszer kialakításához feltétlenül ismerni kell a talajunk fizikai paramétereit, a termesztendő növény igényeit, és a környék időjárását.
A talajtulajdonságokat állandó és változó tényezőkre bonthatjuk. Az állandóak nem, vagy csak hosszú idő alatt változó fizikai és kémiai tulajdonságok. IIyenek a kötöttség, a fizikai féleség, a sűrűség, szervesanyagtartalom vagy éppen a biológiai és kémiai tulajdonságok. A változó talajfizikai tényezők gyorsabban változó, változtatható dolgok. Ide tartozik a nedvességtartalom, térfogattömeg, pórustérfogat, kultúrállapot. A kultúrállapotban lévő talajra a kedvező levegő, víz és hőforgalom, morzsás szerkezet, aktív biológiai élet jellemző. A biokémiai folyamatok a növényekre kedvező hatással zajlanak, a szervesanyag termelődése és bomlása egyensúlyban van, az őt érő kémiai anyagokkal szemben jó a pufferképesség és a művelőgépek által okozott mechanikai károsítás kevésbé érvényesül. A talaj állapotát a művelhetőség, a környezetére gyakorolt hatása és a növénytermesztésre való alkalmassága alapján határozzuk meg. Fizikai paraméterekkel egzakt módon meghatározható. A jó művelés hatására a paraméterek javulnak, rossz esetben romlanak.
( DarkWorkX képe a Pixabay -en.)
Probléma lehet például a tömörödöttség amely csökkenti a víz, hő és levegő átjárhatóságát. Oka lehet a taposás vagy a többszöri hasonló mélységben történő művelés. Az eketalp-tömörödés 20-36cm mélységben alakulhat ki 2-10cm vastagságban. A tárcsatalp-tömörödés nedves talajban 6-18cm mélységben alakul ki. Ezen jelenségek felismerhetőek lehetnek a csapadék felszíni pangásáról, a növények gyökereinek vízszintes növekedéséről, illetve arról, hogy a talaj lemezessé válik a tömör rétegekben. A probléma kezelésére megoldás lehet a középmély vagy mély lazítás, amely során a kialakult tömör réteg felszakításra kerül forgatással történő bolygatás nélkül.
Szintén művelési hiba okozhatja a rögössé vagy ép porossá válást. A rögösödés száraz, tömörödött állapotban lévő talaj rossz eszközzel történő művelése során alakul ki. Létrejöttét segíti a bolygatatlan fedetlen talaj (tarlóhántás fontossága). A porosodás a mechanikai ráhatások következménye. Eső hatására eltömítheti a pórusokat ellehetetlenítve a víz és a levegő mozgását. Megelőzésükre fontos a betakarítással egymenetben elvégzett tarlóhántás, a fokozatosan mélyülő művelés és a biológiai tevékenység növelése istálló vagy zöldtrágya talajba juttatása által.
( Hermann Kollinger képe a Pixabay -en.)
Fő talajtípusok hatása a talajművelésre:
Váztalajok: Gyenge víz, levegő és hőgazdálkodás jellemző rájuk. Kis aktivitásúak, vékony a termőréteg. Mezőgazdasági szempontból a homoktalajok bírnak jelentőséggel. Minimális kolloid tartalmuk meghatározza rossz szerkezetmegtartó képességüket. Minden művelés szárítja a talajt, ami az ilyen talajokon különösen kerülendő. A két fő célnak a csapadék megőrzésének és a talaj helyben tartásának kell lennie. Kerülni kell a tarlóhántást, feltörni közvetlenül a magágykészítés előtt szabad, minden művelet után zárni kell. A műveletek hatástartama rövid
Kőzethatású talajok: Gazdag humuszos A-szint és szilárd vagy lágy alapkőzetből álló C-szint. Alapkőzet nagy hatással bír. Hőgazdálkodásuk kedvezőtlen ezért a szervesanyag lebomlása mind nyáron mind télen korlátozott, a le nem bomlott szerves anyag felhalmozódhat. Humidabb viszonyok között a csapadék a Ca és K sókat kimoshatja ezzel a feltalaj gyengén savanyúvá válhat.
Barna erdőtalajok: Dombvidékek talaja. A,B,C szintek egyaránt kialakulnak. Az A szervesanyag felhalmozódás és kilúgzás, B a humuszmentes felhalmozódás szintje, C az alapkőzet. jellemző folyamatai a humuszosodás és a kilúgzás. A humid körülmények miatt jelentősek az agyaggal kapcsolatos jelenségek: agyagosodás, agyagvándorlás, agyagszétesés. Szintén fontosak a glejesedés és a savanyodás.Művelés tekintetében a csapadék okozta kilúgzás elsősorban a Ca-ionokat és a tápanyagokat érinti, a felső rész elsavanyodhat és tápanyagokban szegény lehet, a Kalcium kimosódása rontja a szerkezetet, elősegíti az erózió kialakulását. Fontos a meszezés és a művelés megfelelő iránya.
Csernozjom talajok: Alföldi területeinkre jellemző talajok. A szárazabb klíma és a jellemző növénytakaró vastagabb humuszos szint kialakulását teszi lehetővé. Bázikus kémhatás a jellemző. Mezőgazdaságilag a legkedvezőbb talajok. Folyamatai a humuszosodás, kilúgzás, agyagosodás, szénsavas mész fluktálása. Művelésükre lett kitalálva a Magyarországon klasszikus őszi mélyszátántást, tavaszi elmunkálást, tarlóhántást tartalmazó sor. Fontos a szerkezet megóvása, a porképzés és tömörödés megelőzése.
Szikes talajok: Sófelhalmozódás jellemző, hazánkban a legtöbb nehézséget okozó talajok. A szoloncsákos sófelhalmozódás esetén a maximum a feltalajban, míg szolonyeces felhalmozódás esetén a mélyebb rétegekben. Folyamatai a humuszosodás, kilúgzás, sófelhalmozódás ( legkárosabbak az Na-sók), sztyeppesedés, oszlopos szint kialakulása. A Na-ionok jelenlétében a humuszanyagok Na-humátokká alakulnak. Gazdasági jelentőséggel a szolonyec talajok bírnak. A Na-sók okozzák a a kedvezőtlen talajfizikai tulajdonságokat. A mélység helyes megválasztása kiemelt jelentőségű a káros sók felszínre kerülésének elkerülése érdekében.
( György Tihanyi képe a Pixabay -en.)
Réti talajok: A víz határozza meg a morfológiai bélyegeiket. A humusz anaerob körülmények között keletkezik ez okozza a fekete színt. A lecsapolások miatt átalakulásuk más típusokká folyamatosan zajlik. Nagy kolloidtartalom lassó vízáteresztés, gyakori levegőtlenség jellemző rájuk ezért sokszor hideg talajok. Művelésüknél kiemelt szerepe van a tömörödöttség csökkentésének és a vízbefogadás növelésére. Jó eszköz lehet a lazító amellyel mélyen tudunk művelni a káros réteg felszínre kerülése nélkül.
Öntés és hordaléktalajok: A talajképződést a víz mozgató., lerakó ereje gátolja. Jelentőségük az alöntésektől függ. Víz és hőgazdálkodásuk javításra szorul
Mocsári és ártéri erdők: Csekély előfordulásúak többségükön nem zajlik mezőgazdasági művelés. Nagy a szervesanyagtartalmuk, nagyon lazák, nagy a vízkapacitásuk jellemző folyamatuk a glejesedés, későn melegednek fel. Művelés során segíteni kell a párologtatást pl tavaszi szántással, és védeni kell a deflációtól.
Napjainkban általános elvárás a fenntarthatóság és környezetünk védelme, ami a megszokott gyakorlatok felülvizsgálását igényelheti például a talajművelés rendszerének létrehozása esetén is.
( Hermann Kollinger képe a Pixabay -en.)
Hagyományos talajhasználat hatása a talaj állapotára és a környezet minőségére:
- művelés mélységében tömör záróréteg alakul ki ami felett összegyűlik a csapadékvíz, így vízkár keletkezik (eliszapolás, kimosás, termőhely állapot romlása)
- nő az erózió és defláció veszélye
- lassul a tápanyagok feltáródása
- rögösödés és porosodás ciklikus változása
- cserepesedés veszélye áll fenn
- felborulnak a biológiai folyamatok
- csökken a szervesanyagtartalom
- romlik a művelhetőség
Az új művelési irányzatok a talaj és a környezte minőségének javítására és védelmére irányulnak:
- a művelés menetszámának csökkentése
- a szerkezet védelme, az eroziós, deflációs károk csökkentése
- a művelési irány gondos megválasztása, lejtős területeken
- a talajban lévő biológiai élet kímélése
- termékenység védelme
- nedvesség veszteségek csökkentése
Olyan művelési és vetési rendszert nevezhetünk talajvédőnek amelyben a felszín védelme érdekében a vetés után legalább 30% fedett tarlómaradványokkal, el és lesodrása 50%-kal kisebb mint hagyományos művelés esetén. Ide tartoznak: no-till, slot planting, strip-till, ridge-till.
( Andreas Göllner képe a Pixabay -en.)
Talajaink a jövő generációinak öröksége, veszélyeztetésükkel saját gyermekeink jövőjét kockáztatjuk. Nem vitatható tehát a szakszerű talajművelés fontossága.
Forrás:
Kátai János (2011) Alkalmazott talajtan 1. fejezet: A TALAJ SOKOLDALÚ FUNKCIÓI
Kátai János (2011) Alkalmazott talajtan 8. fejezet: A TALAJMŰVELÉS ÉS A TRÁGYÁZÁS HATÁSA A TALAJ TALAJTERMÉKENYSÉGRE ÉS A KÖRNYEZETRE
Dr. Schmidt Jenő (2011) Földműveléstan 5.fejezet: A főbb talajtípusok hatása a talajművelésre
dr. Balázs Sándor Zöldségtermesztők kézikönyve: Talajművelés